Társkereső Tanácsadó

Azért, hogy ne ilyen üres, és semmitmondó legyen ez a blog, "átemelek" egy régebbi írásomat most ide. Azért nem sokszor fogok ilyent csinálni. Az írás időpontja 2008. január 7. volt eredetileg. Néhány apró részlet miatt írom ezt, a lényeg egyébként most is ugyanaz. Íme:

"Tényleg!
Mennyire fontos dolog a társkeresés?

Vannak emberek, akik 8 év általános iskola, 4 év középiskola után bevállalnak még 4-5-6 év tanulást, aztán még ugyanannyit, meg még...
És örülhetnek a végén, mert a kezükben van egy szakma, ami lehet, hogy hasznavehetetlen... Jó esetben heti 5 napban napi 8 óra elfoglaltsághoz nyújt alapot, de ha minden nap dolgozik, és napi 10 órát, azt sem fogja bírni pár évnél tovább, és akkor mi marad a hátralevő időre?.

EZÉRT GÜRCÖLNEK 16-24-... ÉVET!

Namost a maradék idő nagy részét egy átlagember kivel, és hol tölti el?
Egyedül, otthon, vagy a társával... Ha van neki. Ha OLYAN van neki. Vagy a haverokkal a kocsmában, vagy a barátnőkkel a szoliban, vagy...

Nem először fordul elő, hogy valaki tanácsot kér tőlem, és arra a kérdésre, hogy "hány kontaktod van egy nap, mint társkereső?" (azaz hány lehetséges partnerjelölttel veszel fel kapcsolatot egy nap?) az a válasz, hogy:

"2... talán..."

Nekem mindegy. Ha neked mindegy, hogy az életed hátralevő részében egyedül, vagy valami "nem értem rá jobbat keresni, ezért vele élek" - fajta társsal éled le, akkor érd be nyugodtan ennyivel.
 De garantálom, hogy olyan boldogtalan, olyan megkeseredett, olyan életunt, és olyan kiábrándult életed lesz, mint a legszarabb brazil szappanopera-hősnek.

Ha rájöttél, hogy a társkeresés életed egyik legfontosabb feladata, itt, most, azonnal, az nem valami rendkívüli dolog.
Tényleg az!

NEM a főnököddel fogsz élni.
Nem a kollégáiddal fogsz élni.
Nem a haverokkal fogsz élni.
Ha boldog életre vágysz, a társaddal KELL élned.

Az első feleségemet egy két éves reménytelen, és céltalan kapcsolat utáni kiábrándult időszakban vettem el. Tudtam, hogy elviselhetetlen. De azt gondoltam, hogy "valahogy majdcsak elviselem". Persze, ezt láttam mindenhol magam körül, miért vágytam volna ennél többre. EGY választásból választottam. Nem volt "B" terv. Nem volt másik jelölt, nem volt másik elképzelés. Ez az EGY volt!

A második feleségemet az elsőtől való válás utáni kiábrándult időszakban ismertem meg. Az első komolyabb találkozásunk egy este 9-től hajnali 5-ig tartó beszélgetés volt. Egy 8 ÓRÁS beszélgetés végén valami olyasmit kérdezett, hogy "akkor most tényleg azt akarod, hogy...?" És NEM álltam fel, és NEM mondtam azt, amit mondanom kellett volna, azt, hogy "Most már NEM!". Tulajdonképpen az ember, ha nincs nagyon észnél, egyetlen pillanat alatt le tudja lapátolni magát a legnagyobb mélységbe. Én is.

A harmadik feleségemet már sokból választottam. Nagyon sokból. Nagyon-nagyon sokból. És még annál is több-ből. A legaktívabb időszakomban napi 12-14 órán át társkereső oldalakon adatlapokat böngésztem, leveleket írogattam, fórumokon ismerkedtem, és villámgyorsan megtanultam az internetet használni, és egy szép napon egyszer csak azt kérdeztem, hogy "hé, én most csetelek?" És megírtam napi 100 levelet, nem volt két egyforma, és e-maileztem, és adatlapokat nézegettem, és a szemeim néha alig bírták a tempót, ahogy olvastam. Kamaszkoromban olvastam egy irtó jó könyvet Jack Londontól, talán "Fehér Agyar" volt a címe, egy félig farkas, félig kutya állatról szólt. A legizgalmasabb jelenetre még ha visszagondolok, akkor is felszökik a pulzusom. Kutyaviadalt rendeztek, és ennek a kutya-farkasnak hosszú ideig nem volt már legyőzője. Míg egyszer valami brutális állattal állították szembe, amelyik ellen nem volt ellenszer, nem volt támadás, nem volt taktika, és nem volt semmi. És miután a "főhős" már mindent kipróbált, és semmi nem jött be, akkor ez a brutális állat elkapta. A nyakát. ÉS NEM ENGEDTE EL. Szorította. És szorította. És szorította. És szorította... És végül miután a viadalt lefújták, az állkapcsát úgy kellett szétfeszíteni. Namost aki komolyan gondolja azt, hogy valóban jó kapcsolatot, és valóban igazi társat akar, annak olyannak kell lennie, mint ez a vadállat. El kell kezdeni, és csinálni, és csinálni, és csinálni... Szorítani, bármi történjen is. Csak azért, mert itt most nem lő rád senki, még nem kevésbé fontos az, hogy mi lesz veled holnap.

Én találtam egy olyan párt, egy olyan embert, amilyenből eddig csak egyetlen eggyel hozott össze az élet. Engem ilyen szeretettel, ilyen figyelemmel még soha senki nem ajándékozott meg. Ő most már az enyém, és akármi történjék is, én úgy fogom szorítani, ahogy az erőmből csak telik, és még azután is.

HA SZERETNÉL EGY ILYEN TÁRSAT, HA SZERETNÉL EGY ILYEN ÉLETET, SZÓLJ, ÉS SEGÍTÜNK.

Ma reggel korábban keltem a szokásosnál, így én vittem a két fiút iskolába. Mivel általában éjjel 2-3-ig dolgozom, így ez ritkán adatik meg. És a két fiú hihetetlen lelkesedéssel futott, és dobálta egymást a hóval, és csúszkáltak, és nevettek, és én is. Ma reggel boldog voltam. Az ilyen pillanatokért érdemes élni.

Nektek is ezt kivánom."